Főmenü

2008. november 23. és 28. között a szlovákiai Sereden jártunk a „Volksproduktion, Volkshandwerke- gestern und heute" című Comenius-projekt első találkozóján. A projektben rajtunk kívül szlovák, lengyel, román és cseh középiskolák diákjai és pedagógusai vesznek részt.
Vasárnap néhány órás autóút után érkeztünk Seredre, ahol Kurucz Kati és Muhel Kata vendéglátó családoknál, a kísérő tanárok (Szolarov Annamária és Tóth Éva)pedig szállodában laktak.

A program hétfőn reggel kezdődött. Az iskola igazgatója, az igazgatóhelyettes, a tanári karnak a projekttel foglalkozó tagjai és az iskola diákjai köszöntötték a nemzetközi találkozó résztvevőit. Már itt megismerkedhettünk a gimnázium néhány kiemelkedő tehetségű tanulójával, akikkel a hét folyamán többször találkoztunk. A köszöntés és az iskola bemutatása után a művelődési házban egy fujarakészítő bemutatóján vehettünk részt, aki (valószínűleg) érdekes dolgokat mondott a hangszer történetéről és készítésének módjáról (sajnos mindez szlovákul történt, de általában kikövetkeztettük a mondanivaló lényegét), és néhány népdalt is eljátszott nekünk. Ugyan az előadásból nem sokat értettünk, de mivel a hangszer a furulyára hasonlított (csak sokkal nagyobb), a művész pedig a rajzfilmből ismert két pásztorfiúra (ki emlékszik a nevükre?:)), nagyon jól szórakoztunk. Ezt követően a diákok németórákon vettek részt, majd a legnagyobb izgalommal várt esemény, az egyes országok prezentációinak bemutatása következett. Nagy meglepetést okozott a románok népviseletes, táncos bemutatója, ami alatt az egyik lány otthon sütött kenyeret kínált körbe a vendégeknek. 30órás út volt akkor mögöttük… Este sem hagytak minket unatkozni. Egy nemzeti esten az iskola kórusa énekelt, szlovák néptáncokat mutattak be, zenekar kísérte a két délelőtt már megismert énekest, és egy igazi gyönyörű karácsonyi meglepetésben is részünk volt: a kórus szlovákul elkezdte énekelni a Csendes éj című dalt. Majd németül. És utána hitetlenkedve néztünk egymásra, ugyanis magyarul is felcsendültek az ismert sorok. Nem maradt el a cseh, a lengyel és a román változat sem. Mindenkinek könnyek szöktek a szemébe. A nemzeti est következő elemeként két népi iparművész segítségével a lányok tojásokat festettek és csuhébabákat készítettek, majd mindannyian jóllakhattunk a juhtúrós galuskával, amit az egyik magyar nemzetiségű szlovák tanárnő főzött nekünk.

Kedden igen hosszú, háromórás buszozás után érkeztünk meg Martin városába, ahol megnéztük a Szlovák Nemzeti Múzeum etnográfiai kiállítását. Népviseleteket, mezőgazdasági eszközöket, a mindennapi élet használati tárgyait láthattuk. Rövid pihenő és ebédszünet után (amit ekkor még bátortalanul egy pizzériában töltöttünk, mondván, azzal nem tévedhetünk) újra buszra szálltunk és Rajecka Lesna felé vettük az irányt. Ez egy nagyon híres szlovák zarándokhely, ahol megcsodálhattuk a Szlovák Betlehemet. Hihetetlen élmény volt a hatalmas fából faragott alkotás, amiért egy amerikai két és félmillió dollárt ajánlott az alkotónak, de az idős mester kijelentette, hogy ő a hazájának faragta, és Szlovákiában kell maradnia. A legnagyobb szlovák városok, a hétköznapi élet jelenetei, a szüret, a templomi menet, az aratás, a bányászat, a falusi ünnepek, a favágás és még rengeteg apró jelenet gyönyörködteti a zarándokokat és a látogatókat.

Szerdán Pozsony várt minket, itt is elsősorban a város központjában található művészeti iskola. A diákokat négy „állomásra" osztották be, megismerkedhettek az üvegfestés, a szövés, a dróthajlítás és a fazekasság alapjaival. Nagyon szép művek születtek néhány óra alatt, mindenki magával is vihette, amit készített. Az agyagból készült, még nedves tárgyak szállítása kis problémát okozott, de legalább mindig tudtuk, merre járnak a lányok. A hatalmas dobozokkal a kezükben nem maradhattak észrevétlenek!:) Rövid séta az óvárosban, majd egy isteni finom forró csoki egy cukrászdában, és már este is volt, indulhattunk vissza Seredre.

Az utolsó előtti napon sem volt időnk unatkozni, egy papírmanufaktúra és a modrai majolikagyár megtekintése szerepelt a programban. Amellett, hogy megnéztük, hogyan készül hagyományos módszerekkel, kézzel a papír, mindenki ki is próbálhatta a mesterséget. Modrában pedig az után, hogy előző nap maguk is belekóstolhattak kicsit a fazekasság rejtelmeibe, érdeklődve és csodálattal figyelték a diákok is a majolika előállításának minden mozzanatát.

Este az összes tanárt vendégül látta az igazgatónő és a tanári kar egy nagyon jó hangulatú vacsorán, amin az is kiderült, hogy a helyi pezsgőgyár is támogatja a projektet.

A hazaindulás napján még mindig akadt egy kis kézműveskedésre idő, mézeskalácsokat írtak, horgoltak (a bátrabbak) és drótokból hajlítottak ékszereket és dísztárgyakat a lányok, majd a helyi múzeum meglátogatása után a templomban ért véget a közös program, ahol ismét az iskola diákjai nyújtottak igen színvonalas műsort. Gyors ebéd az iskolai menzán, telefonszámok, címek cseréje, majd mindenki hazaindult, ki busszal, ki vonattal, ki autóval.

Nagyon szépen köszönjük a szlovák tanároknak, diákoknak, segítőknek ezt a gyönyörű és tartalmas hetet. A Comenius program célja alapvetően az, hogy nemzetközi együttműködések keretein belül a középiskolás diákoknak lehetőségük legyen megismerkedni más országok kultúrájával, szokásaival, mindennapi életükkel. Ez maradéktalanul teljesült. Gyorsan túllendült mindenki a kezdeti nehézségeken, működni kezdett a kommunikáció (németül főleg, de angolul, kézzel-lábbal, mindenféle módon is), és nagyon jó hangulatban telt a hét. Talán elmondhatjuk, hogy barátságok születtek, a vendéglátó családok ajándékokkal búcsúztatták a lányokat, mindenki nagyon várja az újabb találkozást. Áprilisban, Romániában.