32. Balaton-átúszás 2014.07.19-én.
Az elején kezdeném a történetet. Egy magyar órán kezdődött,
amikor erről olvastam egy szövegértési feladatban. Ez adta azt az ötletet, hogy
elmenjek és átússzam a Balatont. Hazamentem és közöltem anyáékkal, hogy „én idén
át fogom úszni a Balatont”. Elkezdtem péntekenként edzeni. Kezdetben 1, majd 3
km-t úsztam. Először az 5 km-t május 3-án, szombaton úsztam le. Igazából majdnem
ugyanannyi idő alatt, mint amikor átúsztam júliusban a Balatont. Itt jobb idővel
úsztam, 2,5 óra alatt. Ezután nem volt sok időm gyakorolni, de még mindig
megpróbáltam legalább egy-kettő km-t leúszni.
Kétszer is elhalasztották az úszást és végül 19-én tartották
meg. Hajnali 3 kor, amikor elindultunk már éreztem a gyomromban a feszültséget.
Tanácsolták, hogy úszás előtt 3 órával együnk.
Igazából minden bajom volt már,
így nem nagyon voltam éhes, de azért ettem valamit. 7 órára odaértünk és
bementünk. Kifizettem a nevezési díjat és lassan bementem. Persze a szüleim
kísértek végig, amíg oda nem értem a rajzhoz. 8 óra 20 körül volt a rajt.
Megállás nélkül úsztam 1,5 km-ig, utána 3 km-ig, de ott úgy éreztem, hogy ki
kell ülnöm egy 5 percre. Kiültem egy kísérőhajóra, ahol szőlőcukrot ettem és
vizet ittam. Utána mentem és folytattam az úszást a végéig. Amikor leraktam a
lábam egyszerűen kiment alólam, annyira gyenge lettem. Kimentem a vízből,
összeszedtem az ajándékokat és mentem anyáékhoz. Megláttam apát, a vízben már
anya is várt. Amikor odaértem hozzájuk a parton vártak, mindketten nagyon
büszkék voltak rám. Az első az volt, hogy felhívtam a bátyámat, Czang Zoltánt és
elmondtam, hogy kiértem és átúsztam a
Balatont. Nagyon büszke volt rám. Egyszer
csak elkezdtem sírni. Kijött rajtam a feszültség. Utána beszéltem még a másik
két nővéremmel is. Ők is meg voltak hatódva. Igazából ennyi a történetem. Ezzel
a teljesítményemmel ösztönöztem anyukámat is. Úgy döntött, lehet jövőre ő is
megpróbálja. Én biztos, hogy 2015. 07. 04-én ismét át fogom úszni. Gondolkodtam
azon is, hogy triatlonozni kellene, mivel a biciklizés és a futás is közel áll
hozzám. Szerintem érdemes magunkat kipróbálni egyes dolgokban, főleg azokban,
amelyekben ügyesek vagyunk. Nekem ez nagyon nagy élmény volt és alig várom a
következő évet, hogy megint átúszhassam. Köszönöm a figyelmet.
Balogh Boglárka