Az Árpád Fejedelem Katolikus Gimnázium és Szakközépiskola harminckét tanulója vett részt a Családbarát Ország Program keretében január 27-én, szerdán a kisteleki Napsugár Otthonban megtartott „Élő történelem” elnevezésű foglalkozáson. Az eseményrésze volt a Napsugár Otthon Lakóiért Alapítvány „Fogd a kezem és cserébe megmutatom, mit rejt a világ” című pályázatának.
Ennek keretében a történelem iránt érdeklődő diákok nem szokványos módon jutottak érdekes, izgalmas és időként megrendítő információkhoz. A program célja, hogy a gyerekek olyan személyek beszámolói alapján bővíthessék tudásukat, akik személyesen élték meg a második világháború eseményeit, a felszabadulás és a szovjet megszállás mindennapjait. Az a lehetőség, hogy a fiatalok személyes történeteket hallhattak a világháborúval kapcsolatban azért is rendkívül fontos, mert ma már alig-alig vannak élő tanúi ennek a barbár, embertelen korszaknak.
Az előadást Géczi Balázsné „Manci néni” kezdte, aki kislányként tapasztalta meg a háborús időket. Tőle tudhatták meg a tanulók, mennyi félelem és rettegés közepette várták a bevonuló szovjet csapatokat a kistelekiek, és beigazolódtak a félelmeik azzal kapcsolatban is, hogy a felszabadítók bizony elviszik az élelmiszert, a jószágot, a nőkkel, lányokkal pedig szörnyű terveik vannak. Manci néni a leány testvéreivel hetekig bujkált a kukoricásban, erdőben, a szőlősben attól tartva, hogy a rájuk bukkanó orosz katonák megerőszakolják, bántalmazzák őket. Végül szerencsésen „megúszták” a felszabadulást, de az átélt rettegést a mai napig nem tudja elfelejteni. Néhány percben megismerhettük Manci néni élményeit, véleményét az ötvenes évek téeszesítésével, a kuláküldözéssel kapcsolatban is.
A következő előadást a nyolcvankilenc éves sándorfalvai születésű Dobó János tartotta. Mivel Sándorfalván viszonylag gyorsan átvonult a front, János bácsi nem a háborús élményeit, hanem a harmincas-negyvenes évek mindennapjait mutatta be: az iskolába járást, a földeken zajló munkát, a megélhetés gondjait. A diákok számára furcsa lehetett hallani, hogy a korabeli gyerekek akár napi 4-5 órát is gyalogoltak csak azért, hogy eljuthassanak az iskolába, valamint hogy a napi munkaidő szó szerint napkeltétől napnyugtáig tartott Pallavicini őrgróf birtokán.
A harmadik történetmesélő Ancsányi Mátyásné „Erzsike néni” volt, aki Sövényházán született, később pedig Sándorfalván telepedett le. Hat éves volt a világháború kirobbanásakor. Mindenki összeszorult szívvel hallgatta, amikor könnyek között mesélte el, hogy az 1943-ban katonaként bevonuló édesapját soha többé nem láthatta. Rossz emlékei nem maradtak az oroszokkal kapcsolatban, a negatív benyomásai inkább a Rákosi-korszakhoz kapcsolódtak.
A visszaemlékezések után a diákokon volt a sor, hogy kérdéseket tegyenek fel. Így ismét magánelbeszéléseken keresztül bővült tudásuk a zsidóság elhurcolásával, a grófi világgal vagy az ötvenes évek sztálinista padlássöpréseivel kapcsolatban.
A diákok végig csendben, érdeklődően, aktívan viselkedtek.
Az Árpád Fejedelem Katolikus Gimnázium és Szakközépiskola ezúton is szeretné megköszönni a meghívást és a vendégül látást a Napsugár Otthon vezetőjének, dolgozóinak, valamint a három szép korú mesélőnek, akik történeteikkel közelebb vitték a múlthoz a jövő nemzedékét.
Jeremiás Csaba
