2017. 03. 25-én rendezték meg Újszegeden, az Erzsébet ligetben, a Medve Matekversenyt, amire hat csoportot neveztünk sulinkból.
Az odautunk jó hangulatban telt, a buszon futott össze az egész brigád, majd izgatottan pattantunk le a Mars téren. Közösen, sétálva érkeztünk a helyszínre, ahol Lazányi Etelka Tanárnő már tűkön ülve várt minket, hiszen Hegedűsné Kővágó Katalin Tanárnővel, ők is versenyeztek, és Aranymedve fokozatra avanzsáltak.
A résztvevők érkezési hangulatát fokozta a kabalamedve, aki free hug táblával a kezében rohangászott, és néha meg-megállt egy gyors szelfire.
Ahogy átvettük az útilapunkat, és az elemózsiát, még jutott időnk a verseny előtti energiáinkat levezetni egy közös bemelegítéssel. Na jó, őszintén, ezt ellógtuk…
Magát a versenyt azért tituláljuk diák szemmel nézve különlegesnek, mert a szabadban rendezték, és mégis tudással, valamint tapasztalatokkal gyarapodtunk. Valljuk meg, ha a tanulásra gondolunk, akkor először a zárt iskolai terem jut eszünkbe.
Igaz, a mi csapatunk nem ért el minősítést, de nekünk nem is ez volt az első. Kicsit inkább poénosra vettük a figurát, és nevettünk a saját ügyetlenkedéseinken. A versenyek megoldásának szisztémája szerint, és visszagondolás után, mindenki rálépett egy körpályára. Az állomások a kezdésnél kapott térképen voltak megjelölve. Az útilapunkon rajta volt a csapatszámunk, ide könyvelték el az időt, és a teljesített feladatainkat. Na, már most, a csavar az volt az egész sztoriban, hogy a teljesített feladatok alatt mi nem tudhattuk, hogy jó-e a megoldásunk, avagy rossz. Addig küldözgettek minket abban a négy állomásban, amíg az elrontott feladatot ki nem javítottuk helyesre. Persze mindig ugyanazokat a feladatokat kaptuk, és azt is nekünk kellett kitalálni, hogy melyik a helytelen. Amikor már harmadjára kaptuk vissza az első állomás feladatát, egy kicsit zárlatosak lettünk, finoman fogalmazva. Aztán, Isteni sugallatra benyögtük a helyes választ, tovább küldtek minket egy újabb körpályára, amit aztán a 9/B-sek társaságában töltöttünk. A maradék időt megfáradva, inkább végig beszélgettük, és mindenki egy kisebb élménybeszámolót tartott az addig történtekről.
Az eredményhirdetésen a legtöbbet sétáló csapatokat és a legtöbb csapattal nevező iskolát is díjazták.
Mi nagyon élveztük a versenyt, mert igazából nem is annak fogtuk fel, hanem közös időtöltésnek. Innen is köszönjük Hegedűsné Kővágó Katalin Tanárnőnek ezt a kis kirándulást.
Bárkányi Mónika és Barna Barbara 9/A