Nyílt levél az ÁFG végzős diákjainak
Kedves 12. osztályos diákjaink!
A mostani rendhagyó körülményekhez hasonlóan rendhagyó módon szeretnék búcsúzni is Tőletek, kedves végzősök.
Az biztos, hogy a hagyományos keretek között és formában nem tudunk ballagási ünnepséget tartani az idén, de remélem, hogy lesz még lehetőség személyes elbúcsúzásra is. Annál is inkább szeretnék személyesen elbúcsúzni, mert az ÁFG-ben töltött éveitek alatt számtalan inspiráló élményt éltünk át együtt. A középiskolában 4 évig figyeltünk rátok, vigyáztuk lépteitek és szüleitekkel együtt próbáltunk nevelni, irányítani benneteket. Sok olyan sikert értetek el, amelyre nagyon büszkék vagyunk. Sokszínűek vagytok és valamennyien tehetségesek. Kik a tanulásban, kik a nyelvek területén, kik a művészetekben, néhányan a sportban alkottatok maradandót.
Ha ballagás nem is, de az érettségi vizsga viszont meg lesz tartva, természetesen rendhagyó módon, a veszélyhelyzethez igazítva, a lehetőségekhez képest a legjobban minimalizálva a fertőzésveszélyt.
És ha már van érettségi, nem maradhatnak el az előtte szokásos intelmek és tanácsok sem. Engedjétek meg, hogy egyet én is írjak Nektek Marcus Aurelius római filozófus gondolatai közül:
„Az életünk olyan, amilyenné gondolataink teszik.”
Ha belegondolunk az idézet mélyebb tartalmába, a mostani helyzetünkben is tudunk belőle meríteni. Hiszen, ha a gondolataink vidámak, mi is vidámak leszünk. Ha ijedtek, félni fogunk. Ha betegesek, akkor betegek leszünk. Ha folyton a balsikerekre gondolunk, akkor sikertelenné válunk. Ha elmerülünk az önsajnálatban, akkor mindenkit elijesztünk magunk mellől.
Ne hagyd, hogy a vereség legyőzzön! A vereség arra való, hogy gondold át, hogy mit tettél rosszul, azon változtass, és majd erősödni fogsz tőle. Ha állandóan azt nézed, hogy mások szándékosan akadályokat gördítenek eléd, akkor nagyon nehéz lesz átjutni rajtuk. Ha viszont az eléd kerülő akadályokat egy új, egy megoldandó feladatnak tekinted, akkor sokkal hamarabb találod meg a megoldást.
Próbáld megkeresni a dolgok derűs oldalát! Ne azt keresd, hogy a jóban mi a rossz, hanem azt, hogy a rosszban mi a jó!
Most sok minden rossz van. Rossz az, hogy egy ismeretlen járvánnyal kell szembe néznünk, sokan esnek áldozatául neki. Rossz az, hogy teljesen felfordult az életünk, megváltoztak a hétköznapjaink, a korábban evidens dolgokról most le kell mondanunk. A Ti esetetekben fokozottan rossz az, hogy a középiskolás évek végéhez tartozó, mindenki által nagyon várt események, mint a szerenád, bolondballagás, ballagás elmaradnak az idén. Nem hagyományos módon történt az érettségire való felkészülés utolsó hónapja sem, de remélem, ez nem befolyásolja a vizsga kimenetelét, hiszen erre már sokkal régebb óta készültök, mint az utolsó hónap.
A jó viszont az, hogy hamarosan túl lesztek az érettségi vizsgán és bízzunk benne, hogy mindenkinek sikerülni is fog. Addig is van cél és értelmes tevékenység, amivel hasznosan tudjátok tölteni a bezártság idejét. Jó az, hogy van időtök átgondolni, értelmezni az elmúlt évek erőfeszítéseit, meglátni, hogy mi értelme volt a sok tanulásnak, próbatételnek és kihívásnak. Az biztosan, hogy többet fogtok tudni, értelmes munkát végezhettek, felvesznek a választott egyetemre vagy főiskolára, jobban tudtok majd boldogulni és sikeresek lesztek.
Kívánom is, hogy legyetek sikeresek. De sikeren nem a hatalmat, nem is a lélektelen meddő tudást, nem a vagyont értem, még csak nem is hírnevet. Legyen bátorságotok megismerni magatokat, legyen erőtök szembenézni gyengeségeitekkel. Legyen kitartásotok egy életen át csiszolni, alakítani önmagatokat. Kívánom, hogy megtapasztaljátok az értelmes munka örömét, ami tartást ad az embernek. Kívánom, hogy találjatok társat magatoknak, akivel együtt többek vagytok, mint külön-külön. Kívánom, hogy egyszer majd nagyon soká, az út végén azt gondolhassátok magatokról: megtettem minden tőlem telhetőt, kihoztam magamból a legjobbat. Ezen az úton pedig még nagyon sokáig ott lesznek veletek a szülők, családtagok, akik eddig is bátorítottak, segítettek benneteket. Eljött az ideje a hálának, köszönetnek. Arra kérlek benneteket, hogy becsüljétek és köszönjétek meg azt a gondoskodást, tudást és szeretet, amit szüleitektől, tanáraitoktól, osztályfőnökeitektől -Takács Gizellától és Jeremiás Csabától – kaptatok.
Végezetül azt kívánom, hogy legyetek felkészültek az előttetek álló próbatételekre, a hamarosan kezdődő felnőtt életetekre, amelyben Ti hozzátok meg saját döntéseiteket, sok szerencsével, hittel és akarattal lépjétek át a felnőttkor küszöbét, erőfeszítéseiteket kísérje siker, legyetek boldogok, teljesüljön minden vágyatok és álmotok!
Tanártársaim és a gimnázium dolgozói nevében egy Hamvas Béla idézettel kívánok Nektek sikeres életutat.
„ A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, oszd meg.
Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.”
Tóth Gabriella
igazgató
