Újabb szomorú hír érkezett, iskolánk volt tanára Pető Józsefné Marika, életének 79. évében 2021. március 31.-én elhunyt. Temetése 2021. április 12-én 13 órakor lesz az Újszegedi temetőben.
Pető Józsefné (Márfi Mária) 1942. június 13-án született Szegeden. Édesapja mozgóposta-kezelő, édesanyja háztartásbeli volt. 1960-ban érettségizett jó eredménnyel az újszegedi Rózsa Ferenc Gimnáziumban, majd postaforgalmi tanfolyamot végzett. Mezőhegyesen és Hódmezővásárhelyen is dolgozott, de végleges helyét távgépíróként találta meg több tanfolyam és nemzetközi képzés elvégzése után.
1966-ban férjhez ment, két lánya született Ágnes és Éva, de 1977-ben elvált és utána egyedül nevelte gyermekeit.
1969-1971 között felsőfokú postatiszti tanfolyamot végzett és többször nyert a Szakma Ifjú Mestere mozgalomban is bronz-, ezüst-, és aranyérmet. 1973-tól 1976-ig a szegedi Postaigazgatóság Személyzeti Osztályán dolgozott, majd 1976 őszétől - amikor Mórahalomról áthelyezték a postaforgalmi szakképzést Kistelekre- szakoktatóként kezdett dolgozni a kisteleki Árpád Fejedelem Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolában. Az újonnan megalakult szakmai munkaközösség vezetője volt 1986-ig, utána 1993-ig pedig ő látta el a gyakorlati oktatásvezetői feladatokat. 1994-ben visszament a Szegedi Postaigazgatóságra dolgozni és a Hálózatüzemeltetési osztály munkatársaként ment nyugdíjba 1997-ben. Nyugdíjaztatása után még 2 évig, 1999-ig részmunkaidőben tovább folytatta a tanítást.
Nagyon sok postaforgalmi szakközépiskolás diák nőtt fel a kezei között és sajátította el a távközlési és távgépírási ismereteket a segítségével. Újító tevékenysége is jelentős volt, hiszen a 90-es évek elején az ő közreműködésével került kapcsolatba iskolánk a 2F számítástechnikai iskolával és az ő kezdeményezésére indultak be az első számítástechnikai képzések is ezzel egyidőben. Marika is részt vett a tanárok alapozó oktatásában és az utolsó iskolában töltött éveiben a diákoknak is tanított számítástechnikát.
Mindig vidám, temperamentumos személyiségével jó légkört teremtett maga körül, diákjai és munkatársai is szerették segítőkészsége és jószívűsége miatt. Tanítványaival való kapcsolatát a türelmesség, az igényesség, a fegyelem megkövetelésének igénye jellemezte. Munkáját rendkívüli nagy szorgalommal, kitűnő szakmai hozzáértéssel és teljes odaadással végezte. A postai szakma iránti elkötelezettsége eredményesen segítette a tanulók hivatásszeretetre nevelését.
Nyugdíjba vonulása után életét gyermekei, unokái körében töltötte és leginkább a kertjének és a virágtermesztésnek élt. Maradt az az örökmozgó aktív ember, aki előtte is volt. Természetesen a postától nem szakadt el, aktív Postás Nyugdíjas klubtag volt, így megmaradt a postás közösségen belüli kapcsolata halála napjáig. A posta egész életében a szívügye maradt.
A fennmaradó szabadidejében 4 unokáját istápolta, mikor kit kellett (3 felnőtt unokája van és egy kicsi), utolsó éveiben a legkisebb, 10 éves Borit vitte úszni, és vigyázott rá. Családján kívül a postai dolgozók közössége, volt pedagógus kollégái és tanítványai is gyászolják.
Emlékét szívünkben örökké megőrizzük.