Újabb nagyra becsült és életét, hivatását a középiskolának áldozó tanárról kell megemlékeznünk halála alkalmából.
Németh Imréné Vastag Erzsébet 1942. november 15-én született Sövényházán. Szülei a helyi termelőszövetkezetben dolgoztak. Általános iskolába szülőfalujába járt, középiskolai tanulmányait a kisteleki gimnáziumban végezte, ahol 1961-ben érettségizett. Utána felvételt nyert a József Attila Tudományegyetem magyar-német szakára. 1966. június 30.-án megkapta diplomáját, augusztus 1-jétől a kisteleki középiskola tanára lett és még ugyanezen évben férjhez ment Németh Imréhez. Házasságukból egy leány született, Emese, aki szintén pedagógus, a Csengelei Általános Iskolában tanít.
Németh Imréné pályafutása során mindig arra törekedett, hogy szakmai ismereteit folyamatosan gyarapítsa, tovább képezze magát. Külföldi és hazai nyelvtanfolyamokon vett részt, ő maga is vezetett német nyelvtanfolyamokat, részt vett magyar tanári komplex képzésen és vezetőképző tanfolyamon is, amelynek eredményeképpen 1971-től ő töltötte be a gimnázium igazgatóhelyettesi posztját egészen 1998-ig, nyugdíjaztatásáig. Munkáját lelkiismeretesen, magas színvonalon végezte, 1978-ban Kiváló munkáért kitüntetést kapott. Diákjaival szigorú, de következetes volt, szerették jó humorérzékéért, szaktárgyi tudásáért és a tanítványok érdekeit mindig szem előtt tartó viselkedéséért. Kollégáival is mindig segítőkész, empatikus volt, sokszor segítette őket bölcs tanácsaival az évek során. Keresztes János igazgató úrral hosszú időn keresztül vitték vállukon a kisteleki középiskolát, fejlesztették, mindent megtettek azért, hogy válságos időkben fenn maradjon az iskola és a kisteleki fiatalok számára még ma is továbbtanulási lehetőséget nyújtson. Munkahelye egész életében a „kisteleki gimnázium” volt, bárhogyan is nevezték az évek során. Hivatását nagyon szerette, magasfokú munkateljesítmény, alapos szakmai, elméleti felkészültsége és gyakorlati tapasztalata jó eredménnyel jelentkezett munkája minden területén. Nagyon fontosnak tartotta, hogy minden tanuló megszerezze az alapvető ismereteket és készségeket, amelyek segítségével elérte célját, a felsőoktatási intézménybe való bejutást vagy a zökkenőmentes beilleszkedést a munkaerőpiacra. Egészségi állapota sajnos nyugdíjba vonulása óta folyamatosan romlott. 2016.-ban arany diplomáját sem tudta már személyesen átvenni a központi ünnepségen és utána is tovább gyengült az egészségi állapota és hosszú betegség után 2021.október 12.-én hunyt el.
Emléke a tanítványok és kollégák szívében tovább él.
Tóth Gabriella