Főmenü

Egy kedves barátom - volt munkatársam - Molnár Péter jelezte, hogy kiírtak egy számítástechnikai versenyt gyerekek részére. Örömmel vettem a szíves felkérést a zsűriben való részvételre. Tekintettel, hogy régóta ismertem Pétert, meg se lepett, hogy szinte minden tekintetben felhasználásra kerültek a kor technikai vívmányai. Elektronikus körlevélben kaptuk meg az információkat, így a résztvevő másik zsűritag is egyszerre értesült az aktuális hozzászólásokról, véleményekről. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy Péter mellett elismerésemet fejezzem ki Husztáné Gyursánszki Erzsébetnek is, hisz ő volt a másik zsűritag, aki a feladatok kidolgozásánál játszott igen fontos szerepet. Az ő nevéhez fűződik a „Találjunk számítástechnikai szavakat” feladat, mely sok fejtörést okozott a gyerekeknek és a kipróbáló tanároknak egyaránt. Az iskola szerverén nézhettük meg az épp aktuális készültségi fokban levő versenyfeladatokat és az adminisztrációs környezetet. Egyszóval tökéletes szervezés volt! A verseny lényege az volt, hogy ne az iskolában megszokott, úgymond száraz tananyaghoz ragaszkodjon, hanem ötvözze az informatika lehetőségét kiaknázó, egyben érdekes és kreatív megoldásokat. A feladatokat is sikerült nagyon színvonalasan, egymástól ugyan lényegesen eltérő technikákat alkalmazva, de mégis szerves egységbe összedolgozni. A technikai vívmányok elkápráztatták a zsűrit is és a tanulókat is. Minden feladat valamilyen szempontból kapcsolatba hozható volt a számítógéppel, tehát maximális gyakorlat-centrikus elemeket mutatott, viszont a feladatok megoldásához technikai tudásra és kreativitásra is szükség volt. Nagyon tetszett mindenkinek, hogy a verseny pillanatnyi állását nyomon lehetett követni. Ez az egészséges versenyszellemet is nagymértékbe növelte, hiszen minden tanulónak óriási kihívást mutatott megelőzni a másikat, egységnyi idő alatt minél több helyes választ adni. Természetesen a szóbeli rész is adott mind technikában, mint érdekességben, mint didaktikai elemekben olyan pluszokat, amiért érdemes volt eljönni.  Sok versenyző most látott először vezérelhető kivetítő táblát projektorral.  Felhívta a figyelmet a szóbeli készségre a számítástechnikán belül. Hisz ezek a gyerekek valamikor megjelennek a közép-, illetve a felsőoktatásban, és mint tudjuk, eléggé kevesen tudnak szóban is jól kommunikálni. Érdekes és jó volt hallani, hogy ezek az ifjú számtekes palánták miről és hogyan tudnak beszélni, számot adni a tudásukról. Nagyon fontosnak tartom minden területen a téma megszerettetését. Ez a fórum alkalmas volt, hogy valamennyi résztvevő sikeresnek érezze magát, és ezen felül érezze, hogy ezek a megmérettetések az élet természetes részét képezik. Mi sem jelzi jobban azt, hogy a versenyzők jól érezték magukat, mint az, hogy a következő ilyen megmérettetésen ismét starthoz kívánnak állni! Mi felnőttek tudjuk a legjobban, hogy mennyivel hasznosabb és pontosabb az a munka, amit nem muszájból, hanem szeretetből végzünk. Jó volt a verseny után látni a csillogó szemeket! Végül, de korántsem utolsó sorban szeretném kiemelni a fogadó iskola szerepét és egybe rávilágítani arra a korszerű elvre, amit képviselnek. Sajnos nem minden pedagógus látja ezt így fontosnak, ami számomra teljesen érthetetlen, hiszen ez egy aktív, mégis szórakoztató felkészülés lehet a tanulásra és az életre. Ugyanis a számítástechnika nem csak 1 tantárgy, hanem minden tantárgyhoz segítő eszköz! Köszönet az iskolának, hogy megpróbáltak kistérségben gondolkodni, és a környező településekről is becsábítani résztvevőket. Nagyon korszerű technikai hátteret biztosítva, felkészült tanárokkal és az új iránt fogékony iskolavezetéssel fogadták a versenyzőket. Mindezek alapján és a légkör figyelembe vételével ajánlom a szülők figyelmébe, mint lehetséges továbbtanulási helyszínt! Köszönöm hogy meghívtatok. Sok ilyen verseny kellene! Kívánom, hogy teremtsen hagyományt!